2010. december 31., péntek

Mi kell egy jó arthroscopos műtéthez?


Az arthroscopia ( artroszkópia, ízületi tükrözés) napjaink egyik legelterjedtebb és legsokoldalúbb ortopédiai beavatkozása. Az elmúlt évtizedekben elképesztő fejlődésen ment keresztül és mostanra számos műtéttípus végezhető általa a Betegek számára jóval kisebb műtéti terhelést okozva. Az ízületek üregében, a porcos ízfelszínek között gyakran találhatóak sérülékeny struktúrák ( pl. meniscusok, szalagok), melyek sérülése, betegsége az egész ízület sorsát megpecsételhetik. A porcfelszín károsodásai szintén visszafordíthatatlan károkat okozhatnak. Régebben ezen elváltozásokat csak az ízület tokjának kiterjedt bemetszésével, a teljes ízület feltárásaval lehetett orvosolni. Ilyenkor mindig egyéb képletek, idegek, erek is átmetszésre kerülnek, hegesedések alakulnak ki, ami a későbbiekben járulékos problémákat okozhat.Arthroscopia során a bemetszések 0,5 cm-esek, ennek megfelelően jóval kisebb az esélye a szövődményeknek, a Beteg hamarabb hazaengedhető a kórházból ( akár a műtét napján), gyorsabb a felépülés.
A Beavatkozás során a már említett nyílásokon ( portálok) ceruzavastagságú kamerát vezetünk az ízület üregébe, melynek képét külsőmonitoron lehet figyelni. Különböző optika típusok vannak, melyeket a vizsgálandó ízületnek megfelelően lehet változtatni. Rendszerint 5 mm átmérőjű, 30 fokos látószögű optikát használunk térd és váll arthroscopia során. Kisebb ízületek esetében ( könyök, boka, csukló) vékonyabb, 70 fokos optika javasolt, így jobban áttekinthető a teljes ízület. A kamera képét videón, DVD-n lehet rögzíteni, ami lehetővé teszi a műtét teljes dokumentálását. Ha a Beteget nem altatják, akár végignézheti a saját műtétjét a monitoron, ami az orvos számára is megkönnyíti aprobléma és aválasztott megoldás elmagyarázását. A műtét kezdetekor folyadékkal töltjük fel az ízületi üreget, ezáltal kitágul az ízületi rés, nagyobb teret engedélyezve a műszerek mozgatásához, valamint megnő a látótér is. A töltőfolyadék a műtét során a portálokon keresztül kifolyik, ezért folyamatos utánpótlásról kell gondoskodni. A legelegánsabb megoldás egy állítható nyomást biztosító eszköz, arthropumpa használata. A látáshoz szükséges fényt egy külső fényforrás ( hidegfény, a felmelegedés elkerülésére) biztosítja, melyet az optikához csatolt fénykábelen vezetünk a műtéti területre.
Az arthroscopos műtétekhez számtalan speciális műszert fejlesztettek az évek során. Jellemzően vékony eszközök, melyek sokszor hajlítottak a könnyebb pozícionálás érdekében. Az eszözök feje az ízületek méretéhez van igazítva, precíziós feladatok végrehajtását téve lehetővé. Ezen műszereknek hála, mára csaknem minden intraartikuláris műtéttípus elvégezhető arthroszkóposan is. Meniscusok resectioja, visszavarrása, szalagplasztika, izomvarratok, ínvarratok, porcsérülések ellátása a mindennapos rutin részét képezik.
Az arthroscopos műtétek másik fontos szereplője a shaver ( forgókés). Ezt a műszert egy borotvaként lehet elképzelni, melynek segíségével könnyen eltávolíthatóak a szabad, semmiresemjó porc-, szalagdarabok, gyulladásos szövetburjánzások. Csonthoz való feltéttel a csontos felrakódások is szépen ledarálhatóak.
Egy sikeres arthroszkópos műtéthez szükséges tehát egy jó optika-kamera kombó ( a legújabb kamerák már HD minőségű képet adnak), egy megfelelő fényforrás, arthropumpa, egy jó shaver, artroszkópos célműszerek. Természetesen mindezek mellé elengedhetetlen az arthroscopiában jártas operatőr közreműködése.

2010. december 17., péntek

Jóból is megárt a sok!

Korábban már írtunk arról, hogy a rendszeres testedzés az erre fordított idővel arányosan jótékony hatást fejt ki. Leegyszerűsítve a dolgokat igaz a közhely: minél többet sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. Egy friss vizsgálat azonban, melyet Dr. Uwe Schutz és kutatócsoportja végzett az ulmi egyetemen megállapítja, hogy igaz a másik régi bölcsesség is: jóból is megárt a sok!



Dr. Schutz és kollégái végigkövettek 44 ultramaraton futót, akik a TransEuropeFootRace versenyen vettek részt 2009. április 19. és június 21. között. Ez alatt a 64 nap alatt Dél-Olaszországból Norvégiába jutottak el 4.500 kilométert futva. A verseny alatt végig megfigyelték a sportolókat és rendszeresen MRI vizsgálatokat is végeztek.


Azt találták, hogy a sportolók – nem meglepő módon – elveszítették testük zsírtartalmának 50 százalékát. Ami ennél érdekesebb, hogy összességében 5.4 % izomszövetet is veszítettek, ráadásul az alsó végtagok izomzatából átlagosan 7 %-ot. Két futónál fáradásos törés alakult ki, jelezve a túlterhelést. És ami a legfontosabb megállapítása a közleménynek: ilyen mértékű terhelés komolyan csökkenti az immunrendszer erejét. Így 3 futótnak abba kellett hagynia a versenyt, mert ellenállóképességük csökkenésével súlyos fertőzéseik alakultak ki.



És végül még egy érdekesség: a futók agytérfogata is csökkent a verseny alatt, bár néhány hét múlva ez az érték visszaállt az eredeti értékre. Lehet, hogy a közkeletű futóbolond kifejezésnek ez lehet az alapja??

2010. december 7., kedd

Meniscus sérülések

Korábban emlegettük már a meniscusok sérülését, illetve a lehetséges tennivalókat. Most egy kicsit mélyebben ássuk bele magunkat a témába. Több ízületben is találunk meniscust, ami egy kis rostos porcgyűrűt jelent. Legjellemzőbben a térdízületben fordul elő, ahol fontos funkciót lát el és sérülése is igen gyakori. Két részből áll, ahogy a képen is látható, egy medialis és lateralis ( külső-belső) meniscust külön

böztetünk meg, melyek az ízület szélén kör alakban helyezkednek el. Ha keresztbevágunk egy meniscust, akkor két jól elkülöníthető zónát figyelhetünk meg. A külső, jól erezett részét hívjuk vörös zónának, itt kapcsolódik az ízület tokjához, innen kapja vérellátását. Ez a jó gyógyhajlamú terület, melynek szakadását érdemes megvarrni. Az ízület belseje felé eső fehér zóna ereket nem tartalmaz, ezért sérülése esetén spontán regenerációra nem lehet számítani.

Több fontos szerepük is van a meniscusoknak. Egyrészt rugalmasságuk révén ütközőként funkcionálnak, csökkentve a járás, ugrás során az ízületi porcra jutó terhelést. Másik feladatuk a terhelési felszínek növelése, az erőviszonyok normalizálása. A lábszárcsont felszíne lapos, a combcsont porcfelszíne pedig gömbőlyű. Ennek köszönhetően a térd mozgása, terhelése során a két csont egy ponton találkozna, ami jelentősen fokozott igénybevételt jelentene a porcfelszínek számára. Szerencsére ott vannak a meniscusok, amik ezt a nagy súlyt eloszlaják és így csökkentik a sérülékeny hyalinporc terheit.

A meniscus sérülések a leggyakoribb sportsérülések focisták, kézilabdázók, kosarasok körében, illetve minden olyan sportban, ahol gyakoriak az irányváltások és a játékosok közötti ütközések. Az esetek többségében a medialis ( belső) meniscus szakad, rendszerint terhelés alatti rotációs mozdulat hatására. A csavaró mozdulatra nyíróerők ébrednek a két csont között, melyek a megfeszült puha meniscust könnyen beszakíthatják. Hasonló erők jönnek létre, ha valaki guggolásból hirtelen feláll, ilyenkor az előrecsúszott meniscusnak nincs lehetősége visszaállni eredeti helyére, nyúlni kezd, végül elszakad.

Többféle szakadást különböztetünk meg, annak elhelyezkedése,alakja szerint. Egyszerűbbek a radier és lebenyes sérülések, de előfordulhat lap szerinti szakadás,a meniscus szarvának sérülése, vagy kosárfül-szerű szakadás is. Az eredmény jellemzően minden esetben hasonló. Panaszossá válnak az ízületi mozgások a szakadt porc vongálódása miatt, teljes ízületi elakadás is előfordulhat, ha a levált lebeny beékelődik a két csont közé. A szakadás mellett lévő ízületi porcfelszínek hosszútávon károsodhatnak, mivel a szakadt terület folyamatosan dörzsöli őket. A fájdalom jellemzően a sérült résznek megfelelően, az ízület belső ( vagy külső )pereménél jelentkezik, a Beteg nem tud guggolni, a lépcsőzés is nehezített. Közvetlenül a sérülés után az ízület megduzzadhat, akár be is vérezhet, ez később terhelés során ismétlődhet. Gyakran fordul elő ízületi elakadás, melyet sokszor a Beteg magának is oldani tud megfelelő mozdulatok kivitelezésével.


A térdízület vizsgálatára a legalkalmasabb vizsgálatok a röntgen, UH, és MRI. Röntgenen az esetleg társuló csontsérülések ítélhetőek meg, MRI és UH pedig a lágyrészekről adnak információt. Az UH hátránya, hogy nehezen látni be vele csontos felszínek közé, így rutinos, jó szemű vizsgálóra van szükség a sikeres vizsgálat kivitelezéséhez. Az MRI hátránya,

hogy a hidrogén molekulák eloszlása alapján virtuális képe állít elő, sok esetben figyelhető meg fals pozitív, vagy negatív eredmény ( találati arány kb 85%). Ezek a vizsgálatok a további kezelést nagy mértékben nem befolyásolják, mert ha pozitív a lelet, akkor műtéti kezelés javasolt, ha negatív, de a Betegnek továbbra is panaszai vannak, akkor is műtét javasolt. Ugyanakkor igen hasznos lehet egyéb, a kezelést befolyásoló társsérülések ( porckárosodás, osteochondritis dissecans, keresztszalag sérülés) kimutatására.

Hosszútávon a meniscus sérülés nem optimális állapot az ízület számára a porckárosodás veszélye miatt. Sokszor azonban nem kell azonnal a szikéhez nyúlni, ugyanis kisebb szakadások, melyek nem tartanak fenn tartós ízületi gyuladást, akár teljesen meg is gyógyulhatnak konzervatív kezelés hatására. Ilyenkor nem a szakadt rész forr össze, hanem a levált darab szívódik fel az ízületből, így megszűnik a mechanikai irritáció, mely a fájdalmat provokálja. A konzervatív kezelés lényege a porcerősítő ( chondroprotektív) gyógyszerek szedése, valamint a térdízület stabilitását célzó tornagyakorlatok rendszeres végzése.

Hatástalan kezelést követően, illetve komolyabb sérülések esetén az első választandó beavatkozás a térdízületi arthroscopia ( térdtükrözés). Ez manapság rutinszerűen alkalmazott, kis műtéti terheléssel járó eljárás. A műtét során az ízületbe vezetett kamerával megkeressük a szakadt területet és elsimítjuk az egyenetlen felszíneket. A cél az, hogy ne maradjon vissza beakadható, vagy szabadon mozgó porcrészlet, valamint biztosítva legyen az ízületi porcfelszínek akadálymentes mozgása.

A műtétet követően optimális esetben a végtag másnap már terhelhető, a munkába visszatérés 4-6 hét múlva, a sportolás 2-3 hónap múlva megkezdhető.






Like

2010. december 1., szerda

Rotátor köpeny szakadás - betegség, vagy az öregedés természetes velejárója?

A rotátor köppeny (ROK) rendkívül fontos szerepet játszik a vállízület működésében, szakadása esetén komoly funkció romlás jöhet létre. Az érdekes azonban a váll biomechanikájában az, hogy a ROK szakadása nem minden esetben jár együtt a mozgástartomány csökkenésével vagy fájdalom megjelenésével. Több vizsgálat történt, melyek azt próbálták feltérképezni, hogy hogyan alakul a rotátor köpeny állapota az élet előrehaladtával. Sher és mtsai 60 év feletti betegek panaszmentes vállában 54 %-ban találtak ROK szakadást (28 % teljes, 26 % részleges szakadás), Tempelhof és mtsai 70 év feletti panaszmentes vállakat vizsgálva 38 %-ban találtak teljes ROK szakadást. Milgrom és mtsai: 4. és 5. évtizedben 5-11 % gyakorisággal találtak ROK szakadást (részleges), de 7. évtizedben 50, a 9. évtizedben 80 % gyakorisággal. Az 5. évtizedre a szakadások 55 %-a teljes szakadás volt.



Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy sérülés, dobó atlétáknál az ízületen belül kialakuló rendszeres ütközések (internal impingement), instabilitás, 40 év felett elszenvedett vállficam is vezethetnek ROK szakadáshoz, melyek az életkortól függetlenül szinte mindig panaszosak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy
  • a rotátor köpeny szakadása természetes folyamat lenne, amivel nincs teendő,
  • vagy éppen ellenkezőleg, egy olyan részben degeneratív, részben sérüléses eredetű kóros állapot, melyet gyógyítani kell?


Erre válaszolt Yamaguchi vizsgálata, melynek során 5 éven át követett panaszos és panaszmentes vállakat, ahol igazoltan ROK szakadás volt. Azt tapasztalta, hogy a panaszmenes vállak több, mint a fele (51%) az 5 éves periódus végére panaszossá vált, és 39 %-ban nőtt a szakadás mérete. Más szerzők, pl. Neer azt találták, hogy azoknál a vállaknál, ahol időben megtörtént a ROK rekonstrukciója, nem alakultak ki olyan súlyos kopásos elváltozások, melyeket aztán később csak protézissel lehetett gyógyítani. Ráadásul Goutallier kimutatta, hogy egy idő után a rotátor köpeny izomzatában visszafordíthatatlan elváltozás, az úgynevezett zsíros degeneráció alakul ki, mely után aktív izomműködés már nem várható.

Másrészről viszont sok olyan beteget ismerünk, akiknél szakadt ROK mellett is kiváló funkció érhető el úgy, hogy nem tettük ki őket egy műtét esetleges veszélyének. Ráadásul a műtéteket követő gyógyulás lassú: 6-9, de esetekben akár 12 hónapot is igénybe vehet.

Tehát akkor kell-e rekonstruálni a rotátor köpenyt vagy nem?

Nehéz kérdés, nehéz válasz. Összefoglalva az mondható el, hogy sérüléses előzmény, aktív életmód, valamint 5-6. évtized alatti életkor esetén a ROK varrata mindenképpen megfontolandó, hiszen így elkerülhetőek a későbbi korai kopásos eltérések, és teljes életet tudunk biztosítani a betegeknek. Ugyanakkor ettől eltérő esetekben a konzervatív, nem műtétes kezelés, gyógytorna megfelelő alternatívája lehet a sebészeti beavatkozásnak.



2010. november 18., csütörtök

Fuss többet, tovább élsz!

Közhelyszerű tény, hogy a redszeres testmozgás több módon is segít az egészségmegőrzésben: javítja a légzési és keringési rendszer állapotát, rendezi a cukorháztartás zavarat, csökkenti a testsúlyt, így ritkábban fordul elő elhízás, mérsékli a vérnyomást, stb. Ugyanakkor a rohanó hétköznapokban egyre nehezebb időt találni minőségi mennyiségű és időtartamú sportolásra. Megjelent azonban pár éve egy új irányzat, melynek hívei rövid ideig, de rendkívül intenzív testmozgást végeznek, annak reményében, hogy így kevesebb idő ráfordításával ugyanolyan kedvező hatást érhetnek el, mint a hosszabb ideig tartó sportolással.




A két módszer közötti különbségeket vizsgálta meg Lars Nybo és kutatócsoportja a koppenhágai egyetemen. 36 egészséges férfit vizsgáltak 12 héten keresztünk. Az első csoportban levő 12 ember hetente 40 percet töltött intenzív futással, azaz váltakozva futottak teljes erőböl, majd kis kocogás után újra maximális erejű futás következett.
A második csoportban a fárfiak hetente átlag 150 percet töltöttek futással, melynek során azonban nem a maximalis erő kifejtése volt a cél, hanem az állandó, egyenletes megterhelés. A harmadik csoportban levő emberek heti 150 percet edzőtermi izomerősítéssel töltöttek. A 12 hét során rögzítették a vércukorszintet, átlagos vérnyomást, nyugalmi pulzust, véroxigén szintet, és más, fontos élettani paramétereket.

A vizsgálat végeztével azt tapasztalták, hogy a legjobb eredmények a heti 150 percet futó csoportnál alakultak ki. Minden jelentős mérőszám tekintetében kedvező változást mértek: csökkent az átlagos vérnyomás, a vér koleszterin szintje, és a vércukor szint is. Habár nem ilyen nagy mértékben, de szintén csökkentek a fenti értékek az intenzív futást végzők csoportjában is. A legkissebb változást a rendszeresen súlyzózó férfiak körében tapasztalták, ugyanakkor - érthető módon - itt változott leginkább az izom/zsírszövet aránya a vizsgálati periódus alatt.

Úgy tűnik tehát, hogy minél többet mozgunk, az annál kedvezőbb hatással van szervezetünkre, és a mozgás-egészség közötti összefüggés - bizonyos határokon belül - lineárisnak tűnik. Persze a vizsgálat azok számára is bíztatást ad, akiknek nincs idejük hetente több órát sportolással tölteni, az eredmények alapján ugyanis megfelelő kompromisszum lehet a rövidebb, de intenzívebb mozgás is.

Tehát: sportolj többet hogy tovább és egészségesebben élj!

A teljes közlemény regisztráció után az alábbi linken olvasható:

2010. november 7., vasárnap

Képalkotó vizsgálatok

Az ortopédiában kiemelt jelentősége van a különböző képalkotó vizsgálatoknak. Egy jól kivitelezett fizikális vizsgálat, a kórelőzmény megismerése természetesen továbbra is nélkülözhetetlen, de a modern gépek igen nagy segítséget nyújtanak a diagnózis felállításában, illetve a kezelések megtervezésében. Röntgen, ultrahang, CT, MRI. Ezek a vizsgálómódszerek a leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai eljárások az ortopédiai kezelésekben. Mindegyik másképp működik, de közös bennük, hogy valamilyen módon belátást engednek a Beteg bőre alá, az izmokba, ízületekbe, belső szerveinkbe.

Röntgen

A legrégebb óta alkalmazott módszer. Működése azon alapszik, hogy a kibocsájtott röntgen sugarat az eltérő sűrűségű szövetek különböző mértékben nyelik el, így a Beteg alá helyezett filmen ennek megfelelően rajzolódnak ki a felette található formák. Mivel a szervezetben a csont a legsűrűbb szövet, a röntgenfilmen szinte semmiféle elszíneződét nem találunk ( ezért "fehérek" a csontok a rtg felvételeken). Kiválóan alkalmas csont- és ízületi elváltozásokmegítélésére, olcsó, könnyen alkalmazható, hozzáférhető eljárás. Hátránya, hogy lágyrész srtuktúrák korlátozottan vizsgálhatóak vele, kétdimenziós képet ad, sugárterheléssel jár a Beteg számára. Az ortopédia és traumatológia leggyakrabban használt vizsgálata, mely nélkül csont- ízületi műtétet nem lehet elképzelni.

Hogyan működik a röntgengép?

Ultrahang

Szintén egy olcsó, könnyen alkalmazható, gyors vizsgálómódszer. Sebészek, nőgyógyászok már régóta használják, ortopédiában csak az elmúlt évtizedben nyert teret, az egyre modernebb ultrahang gépenek köszönhetően. A számítógép a visszaverődő hanghullámokat mérve alkot képet a vizsgálófej ( transzducer) alatt található szövetekről. Hátránya, hogy felbontása nem túl jó, ezért 1-2 cm-nél kisebb struktúrákat nehezen lehet vele megítélni. Csontokról visszaverődik a hanghullám, lágyrészek vizsgálatára azonban gyakorlott kézben jól használható eljárás. Megítélhetőek vele az ízületi szalagok, izmok állapota, akár mozgás közben is, illetve lágyrészdaganatok vizsgálatára is alkalmas. További információ itt.

A videón vállízületi ultrahang kivitelezése látható:


CT (computer tomográf)

A röntgenvizsgálat modern, továbbfejlesztett változata, melynek során a körkörösen több irányból érkező röntgensugarakat felfogva, számítógép segítségével készítenek úgynevezett rétegfelvételeket ( gyakorlatilag szeleteket), melyeken finomabb csontszerkezet
i eltérések is jól megítélhetőek. A számítógépes feldolgozás lehetővé teszi pontos mérések, szögeltérések, távolságok, csontvastagság mérésének egyszerű kivitelezését. Megfelelő programokkal 3D képek is alkothatóak. A CT gépek mára a nagyobb kórházakban hozzáférhetőek,
viszonylag olcsó eljárás, mely a baleseti sebészetben nélkülözhetetlen, és az ortopédiában is sokat használt, nagy segítséget nyújtó
vizsgálómódszer. Hátránya a Beteg sugárterhelése, valamint a gép karbantartási igénye. További információ itt.




Mire képes a CT?




MRI (magnetic resonance imaging)

A módszer lényege az, hogy a testben található hidrogén atomokat erős mágnessel egy irányba állítjuk, majd megmérjük, hogy mennyi energiát adnak le, miközben visszaállnak eredeti állapotukba. Gyakorlatilag tehát a víz (H2O) eloszlását mérjük meg a szervezetben. Ez alapján alkot a számítógép igen jó felbontású képet, melyen jól elkülöníthetőek a különböző víztartalmú szövetek. Lágyrészstruktúrák megítélésére kiválóan alkalmas: szalagsérülések, ízületi porc elváltozásai, izmokban, lágyrészekben található képletek, daganatok elhelyezkedése, erekhez, idegekhez való viszonya. Kitűnő vizsgálómódszer, de a berendezés elég drága, ezért nehezen hozzáférhető ma Magyarországon, és magas a szerkezet karbantartási igénye is. Alkalmazása az ortopédiában gyakorlatilag nélkülözhetetlen: tumorműtétek tervezése, ízületi sérülések, elváltozások megítélése, gerincpanaszok modern kezelése elképzelhetetlen MRI nélkül. További információ itt

Térd MRI vizsgálat:



Fentebb a négy leggyakoribb ortopédiai képalkotó vizsgálatról olvashattak dióhéjban. Egy beteg kivizsgálása, kezelése során többféle módszerre, akár mindegyikre szükség lehet.

2010. október 13., szerda

A fájdalmas térdkalács

A térdízületünket alkotó csontok egyike a térdkalács (latinul patella). Mindenki jól ismeri, könnyen kitapintható, a térd mozgatásakor fel-le mozogva segíti az ízületi mozgásokat. Külső felszínén fut a térd feszítő izomzatának az ína, mely végül a lábszárcsont felső részén tapintható csontdudoron tapad. Belső felszíne alkotja patellofemoralis, vagyis a térdkalács és a combcsont közötti ízületet, mely szerves része a teljes térdízületnek. Ugyanolyan hyalinporc borítja, mint az összes ízületi felszínünket és sajnosugyanolyan sérülékeny is. Az ízületi felszín 3-4 cm2, ehhez viszonyítva terheléskor ( pl. guggolásból felálláskor) elképesztő, több száz kg-os erők hatnak a porcfelszínre. A térdkalács útját a térd nyújtásakor a csont, illetve a combcsont alakja határozza meg. Normális esetben a patella pontosan illeszkedik a combcsont elülső felszínén található vályúba, mindkét oldala egyenlő mértékben terhelődik. Amennyiben a patella, vagy a combcsont alakja eltérő, egyenetlen terhelés jöhet létre, ami hamar porckárosodáshoz vezethet. A térdkalácsot oldalirányban erős szalagok tartják a középvonalban. Kóros anatómiai helyzet, vagy a szalagok elégtelensége a térdkalács elmozdulását okozhatják aközépvonalhoz képest ( malpozíció, maltracking). Ez leggyakrabban lateralis ( kifelé) irányban történik, mivel erre alacsonyabb a csontos perem.
A térdkalács sérülései közül a leggyakrabbak a csont törése, valamint ficama
. Mindkettő a porcfelszínek sérülést rejti magában, és ami miatt fokozottabb odafigyelést igényel kezelésük. Törés esetén törekedni kell a lehető legpontosabb illesztésre. Ficam esetén is az ízfelszínek sérülése a fő probléma. Előfordulhat szokványos ( habitualis) patellaficam is, mikor a térdkalács akár naponta többször is elhagyhatja helyét oldalirányban és a Beteg
már orvoshoz sem fordul a helyetétel miatt, hanem magának tudja reponálni (helyretenni) a térdkalácsát. Ez azért ritka eset és rendszerint az ízület valamilyen szerzett, vagy veleszületett deformitása, vagy a térdízület tengelyeltérése ( nagyfokú valgitás, "X-láb") okozza. A rendszeres luxatiok a porcfelszínek igen súlyos destrukcióját okozzák.
A térdkalács porcfelszín kezelése jelenleg sem egyszerű feladat, mivel a bevált porcmentő beavatkozások számára igen szűk a tér, valamint vékony a porc alatti csontvastagság ( a patella kb 2 cm vastag). Igen gyakran alkalmazott módszer
a lateralis release, m
elynek során átvágásra kerül a térdkalácsot kívülről tartó szalag, ezáltal megszűnik a térdkalácsot leszorító, kifelé húzó erő és a csont felemelkedve szabadon tud mozogni, valamint csökken a porcfelszínre nehezedő nyomás is. Ez könnyebb, panaszmentesebb térdmozgásokat eredményez. A műtét elvégezhető nyílt feltárásból, valamint arthroscoposan is. A cél a retinaculum ( szalag) rostjainak maradéktalan átmetszése. A beavatkozásnak jelentős szövődményei nincsenek, ízületbe történő vérzés alakulhat ki, ami azonban gondos technika mellett igen ritkán fordul elő. Súlyos destrukció esetén szóba jöhet az izolá
lát patellofemoralis protézis beültetése, azonban ez a műtéttípus manap
ság még nem igazán szerepel a mindennapi ortopédiai beavatkozások között az implantátum magas ára, valamint az eddig végzett műtétek szerény eredményei miatt. Legtöbbször a patellofemoralis artrózis együtt jár a térdízület teljes kopásával, így a megoldás idősebb betegek esetében rendszerint teljes térdízületi protézis beültetés.

Az alábbi videón a lateralis release arthroscopos végrehajtása látható: jól látszik az elején, hogy a térdkalács "balra húz", vagyis a kép bal oldalán lévő porcfelszín jobban terhelődik, míg a jobboldali porcterületek szint alig. A beavatkozás végén a patella ismét centrálisan helyezkedik el.

2010. október 11., hétfő

Mi az a rotátor köpeny?

Korábban váztalosan esett már szó a vállízület egyes anatómiai részleteiről, akkor elsősorban a csontos képletekről írtunk. Nem tértünk azonban ki a váll talán legfontosabb ín komplexumára, a rotator köpenyre. Mi is ez?
Anatómiailag a rotátor köpeny 4 különböző izom – név szerint a subscapularis, a supraspinatus, az infraspinatus és a teres minor izmok – közös ínas tapadása a felkarcsonton. Ezek az izmok a lapockáról eredve körbeveszik a felkarcsont fejét, és elülről-felülről-hátulről köpenyszerűen beborítják azt. A subscapularis izom az elülső felszínen, a supraspinatus felül, míg az infraspinatus és a teres minor hátul helyezkednek el. A rotátor köpenyben egyesülő ínak a felkarcsont oldalán, közvetlenül a fejet borító ízületi porc mellett tapadnak a felkarcsont tuberculum minusnak nevezett domborulatán.



Működésüket tekintve talán a legfontosabb feladatuk a felkarcsont oldalirányú emelése, valamint előlre és hátrafelé történő forgatása. Nem kevésbé fontos, hogy az ín a felkarcsont fejét felülről megtámasztja, így stabilizálja azt az ízületi vápa közepén. Különösen fontos ez akkor, amikor a delta izom működésbe lép, és próbálja a felkarcsontot felfelé húzni. Ha a rotator köpeny támasztékot nyújt a fejnek, akkor a delta oldalirányba megemeli a kart. Ha a rotator köpeny erre nem képes, például szakadás miatt, akkor a karunkat rendszerint nem tudjuk megemelni.


2010. október 8., péntek

Váll arthroscopia

A mozgásszervi sebészetben közel 100 éve jelent meg az ízületi tükrözés (arthroscopia) technikája, melynek lényege, hogy az ízületek megnyitása nélkül, apró nyílásokon keresztül végezzük a beavatkozásokat. A sebészeti technika fejlődésével folyamatosan szélesedett az ellátható betegségek köre, így az arthroscopia lassan forradalmasította a mozgásszervi sebészetet, többek között a vállsebészetet is. Mára a protézis beültetésen, a törések ellátásán és a daganatok kezelésén kívül gyakorlatilag minden beavatkozás elvégezhető arthroscopos technikával a vállízületben.

A módszer lényege a következő: a vállízület felett apró, kb. 1 cm-es metszéseket ejtünk. Az ízületet fiziológiás sóoldattal töltjük fel, majd az egyik, rendszerint a váll hátsó felszíne felett ejtett nyíláson keresztül egy kamerát vezetünk az ízületbe. A kamera össze van kötve egy monitorral, az operáló orvos ennek a segítségével látja az ízület belvilágát. A kamera bevezetésére szolgáló nyíláson kívül még több másik kaput is nyitunk, ezeken keresztül vezetjük be azokat az ezközöket, amikkel a beavatkozás elvégezhető.

Ezzel a technikával lehetőség van visszatérő ficamok esetén a vállízület stabilizálására, rotator köpeny szakadás esetén az ín megvarrására, a vállízület ütközéses szindrómájának ellátására, az ízület gyulladt belhártyájának eltávolítására, különböző porc sérülések gyógyítására, a biceps inának kezelésére. A technika hatalmas előnye, hogy úgy lehet elvégezni a műtéteket, hogy nem kell hozzá nagy metszésből feltárni az egész ízületet, nem kell izomkat leválasztani, így a rehabilitáció is lényegesen gyorsabb, a műtét utáni fájdalom kisebb és a szövődmények lehetősége is kevesebb.



2010. augusztus 6., péntek

Tendinitis calcificans – meszesedés a rotátor köpenyben

Mi ez a betegség?

A tedinitis calcificans (tendinitis calcarea, tendinosis calcarea) egy nem túl ritka, de sajnos az esetek egy részében annál fájdalmasabb váll betegség. Lényegében arról van szó, hogy a felkarcsontot felülrő körülölelő, rendkívül fontos mozgató és stabilizáló funkcióval bíró rotátor köpenyben, elsősorban a supraspinatus izom ínában meszesedés alakul ki. Kétféleképpen jöhet ez létre:

1. degeneratív alapon, amikor a fokozott használat, apró sérülések, szakadás miatt a degenerált területen rakódik le mész. Ez a típus a kevésbé fájdalmas, elsősorban 40 éves kor felett jelentkezik

2. ismeretlen okból jelenik meg a mész deposit az ínban. Három fázisban zajlik ilyenkor a betegség: az első fázisban gyulladás jelenik meg a rotátor köpenyben, a másodikban lerakódik a mész, majd a harmadikban lassanként felszívódnak a mész darabok, és az ín meggyógyul. Érdekes módon ez a harmadik fázis a legfájdalmsabb. A betegség ezen típusa elsősorban a fiatalabbakat érinti.


A tendinitis calcificans röntgen képe


Ábra a betegségről


Miért fáj?

Egyrészt a mész maga kémiailag iritálja a szöveteket, ami fájdalommal jár. Ugyancsak fájdalmas lehet a degeneraív alapon kialakuló meszesedés alapjául szolgáló, az ínat érintő kopásos eltérés, azaz az ín szakadása maga. Továbbá - elsősorban az ismeretlen okból létrejövő formában – a mész darabok felszívódása során gyulladás alakul ki a környező szövetekben, mely szintén fájdalmas. Emellett fájdalmat provokálhat az is, hogy a lerakodó mész miatt megnő az ínban a nyomás. Végül fájdalom forrásául szolgálhat az is, hogy a lerakódott mész miatt beszűkül a felkarcsont és a vállcsúcs közötti tér, így a kar emelésekor a mész beleütközik a vállcsúcsba.



Mit lehet tenni?

A kezelés több lépcsőben zajlik:

1. fájdalomcsillapító és gyulladácsökkentők adása

2. gyógytornakezelés, mellyel megtartható a váll mozgástartmánya, és csökkenthetőek a panaszok

3. szteroid injectió a gyulladás csökkentésére

4. lökéshullám kezelés

5. a deposit eltávolítása sebészeti úton, esetleg ultrahang vezérelve, tűvel. A sebészi eltávoltás mellett szól, hogy ennek során a lerakódott mész miatt létrejövő ütközéses szindrómát is megszüntethetjük.

Az alábbi videón látható a betegség arthroscopos (ízületi tükrözéses) ellátása, melynek során előbb egy tűvel megnyitják a meszet tartalmaző tömlőt, majd egy tompa eszközzel kipréselik a meszet a rotátor köpenyből.





2010. július 24., szombat

Porcsérülések ellátása - Mozaikplasztika

Korábban is írtunk már róla, hogy az ízületi porcfelszínek épsége mennyire fontos egy ízület életében. A hyalinporc igen jól struktúrált képződmény, komoly terhelést visel el még normál hétköznapi életvitel mellett is, sportolóknál,fizikai munkát végző embereknél pedig egészen figyelemreméltó a teherbírása.

Ezt a

tulajdonságát különleges szerkezetének köszönheti. A porcsejtek (chondrocyták) között található kollagén rostok speciális térhálós szerkezete dómszerűen épül fel, így a normál terhelési erőket kiválóan elviseli. Károsodásainak leggyakoribb oka a terhelési irányok megváltozása, nyíróerők létrejötte ( pl. a stabilizáló szalagok sérülése esetén), vagy az alátámasztás megszűnése a porc alatti csont törése, vagy elhalása ( osteochondritis dissecans) miatt.

Ilyen esetekben változó méretű, de általában éles szegélyű, körülírt porchiány, csontig terjedő porcfekély keletkezhet. Ez természetesen a terhelhetőség rovására megy, a beteg ízület panaszossá válik.
A probléma sokszor röngennel is kimutat-
ható, de MRI
vizsgálattal a pontos elhelyezkedés, kiterjedés is meghatározható, ami feltétlenül szükséges a műtét megtervezéséhez.
Súlyos, kiterjedt károsodás esetén az egyik me
goldás a korábban már említett mikrofraktúra, kisebb sérülések, megfelelően kooperáló Beteg, jó helyzetben található sérülés esetében a mozaikplasztika.
Az eljárást a kilencvenes években magyar ortopéd sebész ( Prof. Hangody László) fejlesztette ki, mára világszerte elterjedt, nagy számban alkalmazott sikeres műtéti megoldássá nőtte ki magát. Az elgondolás alapja az volt, hogy az elpusztult porcterületet pótolni kell, hogyismét homogén, terhelhető ízületi felszínt kapjuk. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy szövetpótlásramég mindig a saját szövet a legmegfelelőbb, így olyan területeket kerestek, melyeket hyalinporc takar, de nem vesznek részt a terhelés átvitelében. A térdízületben a combcsont végén, kívül és belül keskeny sávbantalálhatóak ilyen területek, melyek alkalmasak donorterületnek. A műtét során ezekről a területekről csonthengereket vesznek ki speciális eszközökkel, melyek tetejét ép, egészséges hyalinporc fedi. Ezeket a hengereket ( graft) ezután a károsodott területekbe fúrt, azonos átmérőjű lyukakba eresztik, ügyelve a végleges porcfelszín egyenletességére. A módszer 2-3 cm-es defektusok ellátására alkalmas, ekkora pótláshoz akár 4-5 graftra is szükség lehet. A beavatkozás innen kapta a nevét, a beültetett graftok mozaikszerűen töltik ki a hiányzó területet, minél nagyobb hiányt pótolva, így a


graftok egymásnak feszülése révén minél nagyobb stabilitást elérve.
A műtét utáni időszakban szigorú tehermentesítés javasolt, amíg a graftok csontos része megfelelően beépül, a hengerek közötti terület pedig feltelődik rugalmas rostos porccal. Egy évvel később elvégzett artroszkópiák során sokszor csak a pótlás egészen halvány nyomai láthatóak az ízfelszíneken.






Ennek a módszernek megvannak sajnos a hátrányai is:
- nem alkalmazható kiterjedt (nagyobb, mint 3-4 cm) károsodások esetén, mivel véges a kivehető graftok száma
- fontos a végleges porcfelszín simasága, ezért a graftot 90 fokos szögben kell beültetni, azonban ez a térdízületben csak az elülső területeken valósítható meg ( ott is inkább csak a combcsont ízfelszínén, a lábszárcsont felett útban van a combcsont, így nem lehet ráfordulni a műszerrel)
- előfordulhat a donorterület fájdalma a műtétet követően

A módszer alkalmas más ízületekben kialakult porcdefektusok kezelésére is, a térdízület után leggyakrabban a bokában, a felső ugróízületben szokták bevetni.

Az alábbi videón látható a műtét: Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék, hogy a videón egy nagy kiterjedésű területet pótolnak teljes ízületi feltárásból. Kisebb elváltozások esetében a műtét általában jóval kisebb metszésből, artroszkóp segítségével is kivitelezhető...





2010. július 19., hétfő

Miért 42.195 méter hosszú a maraton?

Önök feltették már maguknak a fenti kérdést? Én őszintén szólva eddig nem, azonban a minap megtudtam az okát, egy kicsi utánanéztem, és elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy itt most megosszam az olvasókkal. 


A maratoni futótáv kezdetben nem volt pontosan meghatározva, attól függött, hogy hol, merre húzták meg a pályát. Hozzávetőleg 40 kilométer (25 mérföld) hosszú volt, ami nagyjából megfelel az Athén és Maraton közötti távolságnak. Aztán az 1908-as Londoni Olimpián került először kijelölésre a fenti táv. Az eredeti tervek szerint a futók a Windsori kastélyból startoltak a Wales-i herceg jelenlétében, majd az Olimpiai Stadionba érkeztek volna, ahol egy teljes kör megtétele után tűzték ki a befutót a királyi páholy előtt.

Így összesen 26 mérföld és 700 láb (42.640 m) lett volna a táv. Azonban a szervezők rájöttek, hogy a versenyzők nem használhatják az eredetileg kijelölt kaput a stadionba való belépéshez, mert az nem vezet a futópályára, ezért egy másik kapun keresztül vitték be a futókat a stadionba. Így azonban az utolsó kör irányát meg kellett fordítaniuk, és hogy a befutót a királyi család és a többbi néző is jól láthassa, le kellett rövidíteniük. Így lett végül a teljes táv 26 mérföld és 385 láb, azaz 42.195 méter. Végül a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1921 májusában határozta meg a maratoni futóverseny távját ebben a hosszban. Érdekes, nem?



Facebookolom

2010. július 14., szerda

Kutyaharapást szőrivel – derékfájdalom esetében is?

Az USA-ban működik az egyik legnagyobb egészségügyi adatbázis, mely azzal foglalkozik, hogy egy-egy speciális témában áttekinti a szakirodalomban közölt és ellenőrizhető tanulmányokat, és ezek alapján elemzi az adott betegség kezelésének jelenleg leghatásosabb módját. A könyvtárat Cochrane Database-nek hívják, míg az erre a módszerre alapuló orvoslást Evidence Based Medicine-nek, azaz bizonyítékokon alapuló orvoslásnak. Hiszen több független vizsgálat eredményeinek összevetésével olyan nagy beteganyagokon lehet egy adott eljárást hatásosságát vizsgálni, ami egyébként nem lenne kivitelezhető.

A Cochrane Database legújabb vizsgálataiból az derül ki, hogy mind az akut derékfájdalom, mind az isiász esetén hatásos lehet az aktív kezelés. Eddig azt vallottuk, hogy akut, fájdalmas esetekben célszerű a kezdeti nyugalomba helyezés, fűző viselése, és csak az akut tünetek elmúltával szükséges megkezdeni az egyébként rendkívül fontos fizikoterápiát, gyógytornát. A friss eredmények azonban nem találtak szignifikáns különbséget fájdalom és funkcionális eredmények tekintetében azok között a betegek között, akik ágynyugalomban részesültek illetve azok között, akik aktívak maradtak.
Lehet, hogy itt is igaz a régi mondás: kutyaharapást szőrivel?

Bővebbet az eredményekről itt olvashatnak: http://cme.medscape.com/viewarticle/724386?src=cmemp&uac=70680CN


Facebookolom

2010. július 1., csütörtök

Gyorshírek: Azok a veszélyes háziállatok




Az amerikai Morbidity and Mortality Weekly Report (MMWR) - Ez afféle egészségügyi statisztikai jelentés az USA-ban- egy korábbi felmérésében a háziállatokhoz ( konkrétan kutyákhoz és macskákhoz) köthető baleseteket vizsgálták. Az elektronikus adatbázisok átböngészése alapján kiszámolták, hogy észak amerikában évente több, mint 86000 sérülésben vesznek részt háziállataink. Ez 100000 lakosra vetítve évi 30 balesetet jelent és ez nem tartalmazza a harapásos eseteket.
A felmérés során az adatbázisban a"kutya", "macska", "cica", "kutyus" kifejezéseket keresték, majd a találatokat egyesével kielemezték ( ! ). 23 esetben egyszerre szerepelt kutya és macska is, valamint a több állat okozta baleseteket is külön csoportba tették.
Az eredmények:7.5-szer több sérülés köthető kutyákhoz, mint macskákhoz (88% vs. 12%)
2-szer több nő sérült meg kisállat miatt, mint férfi
A leggyakoribb korcsoportok: 0-14 év, és 35-54 év
A leggyakoribb sérülések: törések, zúzódások, bőrsérülések
Törések leginkább 75 éves kor felett jelentkeznek
A kórházi felvételek 80%-ban törés miatt történtek
A kutyabalesetek 60%-a a házban, vagy közvetlen környezetében történtek, a sérültek 26%-a sétáltatás közben esett át ( 31%) kutyáján, vagy a kutya lökte fel (21%). 9%-ban a szerteszét heverő kutyajátékok okozták a bajt.
A macskabalesetek 85%-a történik otthonokban, 11%-ban a macska üldözése közben...

Az elsőre inkább vicces, mint egetrengető felmérés azért rámutat néhány pontra, melyek segíthetnek a balesetek megelőzésében. Felhívja a figyelmet, hogy:
Igen nagyszámú baleset következik be háziállatok miatt
Idős emberek sérülnek leginkább
A széthagyott játékok is veszélyesek
Az állatok megfelelő tartása, engedelmességre nevelése igen fontos tényező a balesetek megelőzésében.

Az eredeti jelentés itt olvasható: http://www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/mm5811a1.htm#tab1
érdemes átböngészni a táblázatokat is, tartogatnak még érdekes adatokat...





2010. június 2., szerda

A fáradásos törés

Talán kevéssé ismert tény, hogy csonttörést nem kizárólag komoly sérülés következtében fellépő nagy erőbehatás okozhat. Nem ritkán a rendszeres, ismétlődő, túleröltetéssel párosuló terhelés is komoly károkat okozhat, akár csonttörést is. Az ílyen mechanizmussal létrejövő töréseket nevezzük fáradásos törésekneknek.  A kórkép érdekessége, hogy általában fiatal felnőttek, vagy gyerekek esetében találkozunk vele. Erre utal a ‘marsch fraktur’ elnevezés is, mely onnan ered, hogy a múlt században gyakran frissen besorozott katonáknál találkoztak ezzel a sérülés típussal , akiknek megfelelő felkészítés nékül kellett igen sokat menetelniük. Fájdalmas következménye lehetett a kiképzésnek a leggyakrabban a második vagy a harmadik lábközépcsonton kialakuló törés. 

Napjainkban jellemzően gyerekeknél és főként sportolóknál találkozunk ezzel a sérülés típussal, akik az egyre fokozódó teljesítmény kényszer hatására nagyon komoly megterhelésnek teszik ki testüket. Jól példázza ezt David Beckham esete, aki néhány évvel ezelőtt szintén a lábközépcsontot érintő fáradásos törés miatt dőlt ki a sorból, hetekre, hasonló történt a közelmúltban Wayne Rooney-val is.

A fáradásos törést nem úgy kell elképzelni, mint amikor a csont hirtelen erőbehatásra  darabokra törik, és a törvégek eltávolodnak egymástól. Sokkal inkább olyan ez, mint amikor egy gumi szigetelőanyaggal körbevett drótot adig hajlítgatunk, amíg el nem törik. Aki a walkman-ek hőskorábban használt fülhallgatót, pontosan tudja, miről is van szó...

Szenecsére a betegség gyógyhajlama - már csak az érintettek kora miatt is - rendszerint jó, és pihentetésre maradéktalanul gyógyul.

Fontos tehát tudni, hogy a nem megfelelően felépített edzésprogram, a fokozott terhelés, vagy a csontok teherbíróképességének csökkenése fáradásos töréshez vezethet. A lábon, sípcsonton, vagy akár a medencecsonton hirtelen jelentkező fájdalmak hátterében mindig gondolni kell erre a kórképre is. A pontos diagnózis felállításához alapos radiológiai és szakorvosi vizsgálatra van szükség. 


2010. május 25., kedd

Porcsérülések ellátása - mikrofraktúra

Az ízületi porc normális esetben igen szilárd és rendkívül rugalmas anyag is egyben. Komoly terhelésnek is ellenáll életünk során. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora nyomást kell kibírnia egy profi súlyemelő porcának, illetve mennyire tartósnak kell lennie egy hivatásos hosszútávfutó térdeinek. Természetesen ezek extrém példák és sajnos a hétköznapokban ennél jóval kisebb erőkre is sérülhet a tükörsima porcfelszín valamely ízületünkben. A balesetek különösen veszélyesek, de kóros anatómiai helyzetek, nem megfelelő terhelés is porcdefektusok, akár mély, kráterszerű porcfekélyek kialakulásához vezethetnek. A jellemző tünet általában a terhelésre jelentkező fájdalom, ízületi duzzanat. Orvosi vizsgálat feltétlenül javasolt, mindenképpen kiegészítendő röntgen és akár MR vizsgálattal is. Sok esetben azonban még a modern képlakotó vizsgálatok sem tudják egyértelműen kimutatni a panaszok okát. Konzervatív kezelésre nem múló panaszok esetén térdízületi tükrözés, arthroscopia javasolt. Ennek során a kérdéses területet látótérbe hozhatjuk és szükség esetén elvégezhetjük az egyik ajánlott porcellátási módszert, a mikrofractúrát. Mély, akár csontig hatoló, de viszonylag kis kiterjedésű és jól körülírt porchiányok egyik kezelési módja a porcréteg alatti (subchondralis) csontállomány megfúrása, berepesztése, melynek során bevérzés, majd másodlagos porcképződés zajlik a területen, kitöltve a porcfekély kráterét.


Ki alkalmas mikrofractúrára?


  • Akinél a panaszokat a porckárosodás okozza.
  • Akinél a károsodás kis kiterjedésű és a környező porcfelszínek épek.
  • Azok, akik aktív életet élnének a tünetek hiányában.

Kinél nincs értelme az eljárásnak?

  • Akiknél az egész ízületet érintő porcpusztulást, arthrosist észlelünk
  • Inaktív betegeknél, akik egyébként sem mozognak
  • Azoknál, akik nem alkalmasak a műtétet követő rehabilitációs kezeléseket végigcsinálni.

Hogyan működik?
A subchondralis csont sérülése bevérzéshez, őssejt kiáramláshoz vezet, ez másodlagos porc kialakulást eredményez. Sajnos ez az új porc nem a kiváló tulajdonságokkal rendelkező hyalinporc, mely minden ízületünkben megtalálható, hanem annál jóval gyengébb rostos porc. Szerencsére az esetek többségében ez is elegendő a panaszok megszűnéséhez és az ízületi funciók tartós visszanyeréséhez.

Hogyan csinálják?
Az eljárást ízületi tükrözés, arthroscopia során lehet végrehajtani. Első lépés a szabad, levált porcdarabok eltávolítása. Az kezelendő terület ideális mérete 2 cm-nél kisebb és jó minőségű, egészséges porcterületek veszik körül. Az ellátás során egy néhány mm átmérőjű hegyes árral ( vagy akár fúróval) apró lyukakat készítünk a szabad csontfelszínekben. A lyukak száma függ a kezelendő terület nagyságától, általában 5-10 lyukat kell készíteni.

Rehabilitáció
A módszer egyik kulcsa a műtétet követő tehermentesítés, melynek során a friss porcot megkímélve lehetőséget biztosítunk annak megtapadására. Ez általában 6-8 hétig szükséges, természetesen

közben a terhelés nélküli ízületi mozgások szorgalmasan gyakorolandók. Az ízület mozgatása során az izomzatot erősíteni tudjuk, a későbbiekben ez is fokozza a stabilitást, így hosszabbítja a porc élettartamát. A mozgás pedig önmagában is stimulálja a porcképződést, így rövidíti a gyógyulást.

Még több olvasnivaló itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/Microfracture_surgery

És a fentiek videóban, Dr. Diaz előadásában:









Facebookolom