2011. július 24., vasárnap

Műtét ismétlődő elülső vállficam esetén

A vállficam sajnos gyakran ismétlődik. Ilyenkor nem csupán az ízületi vápát körülvevő rostos porcgyűrű sérülése, azaz a Bankart sérülés okoz gondot, de gyakran maga a csontos vápa is sérül, letörik belőle egy darab. Az is előfordul, hogy a rostos porcon (labrum) kívül a környező tok is jelentősen meggyengül a visszatérő ficamok miatt. Végül szintén nem ritka, hogy azoknál a betegeknél, akiknél rendszeresen (10-15 alkalommal) ismétlődő ficam jön létre, az ízületi vápa veleszületetten kisebb a normálisnál. Ezekben az esetekben a Bankart műtét nem elegendő. Részben a rendszerint meglevő csontos sérülés miatt, részben amiatt, mert a sokszori ficam által meggyötört, meggyengített lágyrészek (tok, labrum) fizikaliag nem elég erősek ahhoz, hogy helyben tartsák a felkarcsont fejét. Ilyenkor tehát más megoldást kell választani.









Az egyik lehetőség, ha a veleszületetten kicsi, vagy törés miatt kisebb felszínű vápát egy átültetett csontdarabbal kiegészítjük. A legegyszerűbb a csontot csípőlapátból venni. Így a beültetett új csonttal együtt a vápa felszíne megnő, és a felkarcsont feje nem tud lecsúszni róla. Hátránya a műtétnek, hogy két metszésből történik (váll + csípőtájék), és a csípőlapát feleti seb a műtét utáni időszakban panaszos lehet. Elvileg szóba jöhet csontbankból származó csont átültetése is, azonban ezek a csontok a saját anyagnál mindig nehezebben gyógyulnak meg.


A másik, talán szerencsésebb, ezért népszerűbb megoldás, amikor az

úgynevezett hollócsőr nyulványt (processus coracoideus) helyezzük át a vápa elülső részére. Ezzel nem csupán annyi történik, hogy megnő a vápa felszíne, hanem a csonttal együtt a tapadó izmok is áthelyezésre kerülnek, és új helyükön úgy helyezkednek el, hogy éppen a ficamodni készülő felkarcsont fejét támasztják alá, lehetetlenné téve ezzel a ficamot. Ezt a műtétet nevezik Latarjet-műtétnek, és jelenleg az egyik legnépszerűbb beavatkozás visszatérő ficamok stabilizálásban. Annyira szellemes megoldás, hogy egyes iskolák első ficam esetén is kizárólag ezt a megoldást alkalmazzák.





2011. július 15., péntek

Rotátorköpeny rekonstrukció

A rotátor köpeny szakadását nem feltétlenül kell műtéttel kezelni, azonban ha aktív korban levő embernél, különösen, ha sérülés után, jó izomállomány mellet jön létre a szakadás, és az kifejezett panaszokat, fájdalmat is okoz, akkor a sebészeti beavatkozás jelentheti a megoldást.

Fontos, hogy mielőtt műtétre kerül valaki, megfelelő mozgástartománya legyen, ugyanis a műtétek egyik leggyakoribb szövődménye a beszűkült mozgások kialakulása, a merev, fájdalmas ízület. Szükséges tehát, hogy a műtétre jó mozgástartománnyal érkezzen a beteg, mert a beavatkozás után ebből a mozgástartományból valamennyit rendszerint elveszít.

A műtét során a leszakadt ín kerül visszarögzítésre a felkarcsonthoz. A rögzítés módja többféle lehet. Amennyiben arthroscopos, vagy úgynevezett mini-open, azaz minimalis feltárással, az izmok megkímélésével járó technikát alkalmaznak, úgy rendszerint csavarok segítségével kerül visszarögzítésre az ín. Amennyiben hagyományos, nyitott eljárással történik a beavatkozás, akkor gyakran rögzítik az ínat varratokkal a csonthoz.

Akármelyik technikát is választják, fontos tudni, hogy a műtét során a gyógyuláshoz elengedhetetlen első lépés történik meg, azaz az ín az eredeti helyére kerül. A gyógyuláshoz azonban idő kell, így a végtagot a műtét utáni időszakban kartartóban szükséges rögzíteni. 4-6 hetes (szakadástól, műtéti technikától függően) rögzítés után lehet elhagyni a kartartót, majd ezt követi a tapasztalt gyógytornász által vezetett torna, mely ugyanúgy a gyógyulás záloga, mint a megfelelő sebészeti ellátás. A teljes gyógyulás ideje 6-9 hónapot is igénybe vehet.