2012. június 6., szerda

A rotátorköpeny szakadás típusai


Korábban már írtunk a rotátorköpenyről és annak szakadásáról, azonban akkor nem esett szó a szakadás típusairól, ezt pótoljuk most.

A rotátorköpeny a felkarcsont külső oldalán tapad. A tapadás közelében rossz a vérellátása, így sajnos nagyon rossz a regenerációs képessége is. Ez azt jelenti, hogy amenyiben az ín sérül, jó eséllyen nem fog meggyógyulni magától.

A rotátorköpeny sérülése/szakadása alapvetően két formában jelentkezhet: teljes vastagságú szakadás formájában és részleges szakadás képében. A teljesvastagságú szakadás a köpeny minden rétegét érinti, és gyakorlatilag egy lyuk alakul ki a vállízületet felülről határoló tok-ín komplexumon.

A szakadás nem minden esetben teljes vastagságú, lehet részleges is. Leggyakrabban a belső, ízület felöli oldalon szakad el az ín, azonban ritkábban előfordulhat a külső, a vállcsúcs (acromion) alatti nyáktömlő felöli oldalon is. A legnehezebben diagnosztizálható típus az ín állományában kialakuló szakadás.



A részleges szakadás felismerése nem mindig könnyű, alapvetően fontos az alapos fizikális vizsgálat, emellett segíthet az ultrahang és még inkább az MR vizsgálat. Az ín állományán belüli szakadásokat azonban gyakran csak arthroscopos (ízületi tükrözéses) módszerrel tudjuk felismernni.


Az alábbi videón egy részleges ízület oldali rotátorköpen szakadás arthroscopos (ízületi tükrözéses) ellátása látható.

2012. június 3., vasárnap

Befagyott váll – műtét vagy gyógytorna?


A befagyott váll igen gyakran okoz súlyos panaszokat, melyek részben a betegséggel együtt járó fájdalmakból, részben a jelentős mozgásbeszűkülésből adódnak. Kérdés, hogy mennyire legyünk aktívak a kezelésben, hiszen tudjuk, hogy az elváltozás 1,5-3 év alatt önmagától gyógyul.

A kezelés alapvetően kétféle lehet: műtétes és nem műtétes - úgynevezett konzervatív kezelés. A konzervatív kezelés szigorú, rendszeresen végzett gyógytornából, nem-szetroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek adásából, esetleg szetroid injekció ízületbe adásából áll. Ezt korábban gyakran kiegészítették altatásban végzett bemozgatással, melyet manapság egyre ritkábban végzünk az esetleges szövődmények (csonttörés, a tok nem megfelelő helyen történő szakadása, stb) miatt. Ezzel a módszerrel felgyorsítható a betegség lefutása, és közel teljes funkció érhető el – 1-1,5 év alatt.

Amennyiben a beteg olyan élethelyzetben van, hogy nem tud ennyi ideig kimaradni a munkából, muszály használni a a karját, vagy az alkalmazott konzervatív kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor célszerű műtétet végezni, melynek során arthroscopos (minimál invazív, ízületi tükrözéses) technikával be lehet hasítani a betegséget kiváltó heges ízületi tokot, és így a nem műtétes kezelésnél jóval gyorsabban elérni a jó funkciót és fájdalommentességet.

A kérdés tehát nem is az, hogy műtét vagy nem műtét, hanem inkább az, hogy van-e a gyógyulásra 1-1,5 éve a betegnek, vagy nincs.